You call it moment, I call it LIFE

Nagyjából 3 hónapja nem írtam. Na jó ez nem igaz. Írtam, csak nem tettem közzé. Nem éreztem késznek egyik írást sem. Azonban a héten újra ihletet kaptam egy számomra kicsit sokkoló hír hallatán. De erről majd később, most kicsit tekintsünk a múltba és vázoljuk fel a jövőt :)

Kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt elkezdődött valami, ami ki merem jelenteni, hogy az egész hátralévő életemet befolyásolja. Elnyertem az Erasmus ösztöndíjat.

Hogy ez mit is jelentett valójában, arról akkor még fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy valami fantasztikus dolog következik. A végén még ennél is többet kaptam tőle.

Barátokat, élményeket, tudást, egy új szemléletet, egy új életet. 

Hazatérésem előtt sokan riogattak azzal, hogy majd jön a post-Erasmus szindróma és hű milyen rossz lesz nekem. Akkor minderre csak legyintettem, hogy cöhh miről beszéltek, dehogyis. Dehogynem…csak kaptam pár hónap haladékot. Lefoglalt az álláskeresés, az új munkahely, a viszontlátott barátok, szerelem, család stb. De most, hogy mindez lecsillapodóban van, nap, mint nap találkozom a kint maradtak képeivel, gondolataival, szavaival. Most előjött minden és hiányzik. Hiányzik a hegyem, hiányzik a 9 m², hiányzik a koli, hiányzik a tenger, hiányoznak a barátaim, az életem, MINDEN.

Ha meghallom Katy Perry Roar c. számát, akkor egyből a kiáltozó bálnáim jutnak eszembe. Ha meglátom a Churros Bar-t, egyből az óváros jut eszembe. Ha csipog a telefonom, azt remélem kintről írt valaki. Ha meglátom a legfrissebb tengerről feltöltött képet úgy érzem megszakad a szívem. Egyre csak azt az utat keresem, hogyan kerülhetnék vissza mielőbb. És nem adom fel, nem nyugszom még kezemben nem lesz a repülőjegy. Mert ugye a buszozást azért most már hanyagolnám, ha lehet :) de készülök, megyek, rajta vagyok az ügyön, szóval Nizza reszkessssss, I’m coming ;) 

See you there ;)

Az írásról pedig annyit, hogy valamilyen formában, ha nem is heti rendszerességgel, de folytatni fogom :) A téma nincs megkötve, ami éppen böki a csőröm, megmosolyogtat, megsirat vagy bármi. Remélem ezt is legalább annyira fogjátok kedvelni, mint a korábbiakat :)

Hamarosan jelentkezem :)

"Ne sírj mert vége lett! Mosolyogj mert megtörtént"

Így van. Nem sírok, már nem. Sőt azt hiszem, hogy a lelkem egy része már otthon van, hisz most hatalmas változások és kihívások várnak rám, amik egy része már most az ajtómon dörömböl nem engedve, hogy 1000 %-ban az utolsó napjaimra koncentráljak. De valahol ez nem is baj, mert ezek nem az utolsó napjaim. Tudom, hogy ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete! Hisz attól, hogy visszaköltözöm Budapestre, semmi nem fog változni. A lelkem egy része és a barátaimmal eltöltött idő, az élmények mind itt maradnak. Hogy is mondják? Ami Nizzában történt, az ott is marad? Nem hiszem, vagy legalábbis nem teljesen. Minden egyes percet magammal viszek és a hosszú téli, hideg estéken, majd ezekkel melegítem fel a szívem :)

Ezek a barátságok nem csak fél évre születtek, hamarosan meglátogatnak otthon, később én megyek, feltalálták a skypeot, a FB-t és a különböző egyéb programokat, amelyek segítségével semmiről sem kell lemaradnom és egyébként is, csak pár órányi repülőútra leszünk egymástól :)

Annyi mindent tanultam az elmúlt 4 hónapban, annyi emberrel ismerkedtem meg, igaz barátokra tettem szert és akkor még a rengeteg új élményről, ingerről nem is beszéltem. A németek, igen tényleg hidegek, kemények és furcsák, de csak elsőre, ha a felszín alá nézel kiderül milyenek is valójában. Az olaszok, spanyolok kedvesek, imádnivalóak, segítőkészek. A csehekkel, lengyelekkel tudjuk, hogy egy helyről jövünk, így már az elején barátként üdvözöljük egymást. Bebizonyítottam, hogy létezik román-magyar barátság. A franciákról nem kell mindig elhinni, amit sztereotípiaként hallunk, de fordítva is igaz. Nekik sem kell mindent elhinniük amit rólunk, magyarokról elsőre hallanak. A brazilok állandóan buliznak...és sorolhatnám még napestig a különböző nemzetiségek különböző jellemzőit. 

De vajon mit hagyok én itt magam után? Legalább annyit, hogy már tudják, hogy Budapest a főváros ;) Viccet félre téve, szerintem nagyon sok mindent. Sokakban sikerült megcáfolnom a különböző sztereotípiákat mint pl., hogy nem, nem Albánia mellett van Magyarország, nem, nincs euronk, igen, tényleg Budapest a főváros, néha tartottam történelem órákat, főztem magyar ételeket, terjesztettem, hogy milyen gyönyörű a mi kis országunk, és, hogy a saját áraikhoz viszonyítva mennyire olcsó xD Hisz ki is lehetne jobb marketinges egy Erasmusosnál? Vannak akik a politikai dolgokról beszéltek inkább, én inkább arról, mennyi pozitívum van otthon. Remélem tényleg olyan sokan kaptak kedvet, mint amennyien mondják. 

Most viszont itt a búcsú ideje, ami nem fájó, hisz mosolygok, mert megtörtént :) Valóban hiányozni fog minden, amiben itt részem volt, még a 9 négyzetméteres kis hideg lyuk is, ahol laktam :) De akkor sem vagyok hajlandó elkeseredni, hiszen másnak még ennyi sem adatik meg és mint mondtam ezzel semmi sem ér még véget, sőt...

Köszönöm mindenkinek aki velem volt, aki olvasta a blogom és természetesen azt a rengeteg pozitív visszajelzést is, amit Tőletek kaptam. Ne feledjétek:

Back To FREEDOM ;)

Már csak 1 hét :( Sajnos elkezdődött a visszaszámlálás. De ez egyben egy másik dolog végét is jelenti. Azt, hogy VÉGEZTEM a vizsgáimmal!!! Nah jó, ha őszinte akarok lenni, akkor még van egy csütörtökön, de ott fenn áll az esélye annak, hogy a tanár elfelejti, hogy vizsgázunk és egyébként is azt mondta, hogy a félévi kiselőadások, meg beadandók után kapunk jegyet, szóval amiatt nem izgatom magam. Így kijelentem, hogy VÉGEZTEM!!!!! és elmondhatom, hogy nem voltak alaptalanok a félelmeim. Azt mondom, hogy egy részem belehalt, ha nagyon teátrális akarok lenni. De ha nem, akkor is mindenesetre elég kemények voltak. És nem feltétlenül az anyag miatt, inkább amiatt, hogy franciául kellett egy csomó mindent benyalnod, mert nem volt arra időd, hogy mindent felfogj és kiszótározz. Így maradt a magolás, ami idegennyelven nem is annyira egyszerű...Főleg ha 2 napod van 50 oldalra...Itt jegyzem meg, hogy mikor kijöttem azt gondoltam, hogy tudok franciául. Igen, tudtam. Ezt ma is fenntartom. Viszont annál sokkal több kell ahhoz, hogy azon a nyelven tanulni is tudj, mert ha nem akkor lesz az, mint nálam, hogy az elején beleőrülsz, hogy hiába érted, ami oda van írva, nem tudod visszamondani úgy. Majd megtalálod a módját, megszokod és a végére tényleg elmondhatod, hogy tudsz franciául :) Ugyanakkor azt is megjegyezném, hogy a BGF-en a nyelvi szűrő annyit jelentett, hogy bementem, bemutatkoztam és elmondtam, hogy melyik országot és miért választom. Na mármost ehhez azért nem kell túl nagy szókincs. És ha mindenkit ennyi alapján kiengednek külföldre az még nem feltétlenül baj, mert mély vízben sokkal jobban tanulsz, mintha csak tengnél-lengnél. Viszont ha emellé azt a "fenyegetést" is lebegtetik feletted, hogy amennyiben nem teljesítesz x kreditet, akkor visszakérik tőled az összes pénzt, na azt nem tartom fair play dolognak...

Szóval 6 nap, 5 vizsga. Nézzük csak meg a franciák rendszerét egy kicsit közelebbről is:

- Ha egy vizsga 9-re van kiírva, akkor ne is számíts arra, hogy fél 10-nél hamarabb elkezditek. Előtte még mindenki kávézik, szép lassan megkeresi a helyét, utoljára átfutja a jegyzeteit stb.

- Nem oda ülsz, ahova szeretnél, hanem mindenkinek meg van a saját sorszáma, amit a vizsgalapján is fel kell tüntetnie, ettől lesz úgymond beazonosítható

- A vizsgák anonimak, legalábbis egy bizonyos pontig. Ugyanis a vizsgalap jobb felső sarka úgy működik, mint a régi emlékkönyvek lapjainak sarka, ahova felülre azt írtuk, hogy TITOK, alá pedig, hogy ZSUZSI FEJE TÖK :D Szóval a felső sarokba erre az elkülönített részre felírod a neved, születési dátumod, aláírod, majd pont úgy, mint a borítékokat, amiket nekünk kell lenyalni, ezt is lenyalod és leragasztod. Az íze is pont olyan, mint a boríték ragasztójának xD Ám személy szerint akkor sem értem, hogy ez mire szolgál, hisz 1. laza mozdulattal, bármikor, bárki által felnyitható, 2. a végén a tanárnak úgyis fel kell nyitnia ahhoz, hogy azonosítson a jegybeíráshoz. Szóval csak annyit tudok mondani, hogy francia logika...

-  Puskázás. Azt hiszem azzal nem árulok el nagy titkot, hogy otthon nagyon sokan így készülnek a vizsgáikra. Na ezt próbálnák meg itt is...Vagy én kerültem nagyon "rossz" közösségbe, vagy nem, de itt már csak a gondolat is főben járó bűn, még a csoporttársaim között is. Ráadásul itt, ha rajtakapnak, nem csak, hogy megbuksz, de még fel is függeszthetnek. A legelső vizsgámon volt egy srác, aki bepróbálkozott, le is bukott, azonnal ki is irányították a teremből, a tanár kíséretében...

- Felügyelők. A kötelező tárgyakon nagyjából 200 ember vizsgázik egyszerre egy akkora teremben, hogy amellett, hogy 1 szék kimarad 2 ember között, még így is. kb. egymás nyakában vizsgáztok. Szóval ide osztanak be 6, igen, azaz hat felügyelőt, akik semmi mást nem csinálnak, mint az egész vizsga alatt fel-le járkálnak és azt lesik, hogy mikor lesel rossz irányba, vagy nyúlsz rossz helyre és abban a percben figyelmeztetés nélkül rád vetik magukat.

- Szótárhasználat. Elvileg minden külföldi diák használhat szótárt a vizsgák alatt, amit természetesen a vizsga előtt ellenőriznek, hogy nem-e egy egész puskaarzenált tartasz benne. Ugyanakkor, ha és amennyiben ezt megkérdezed a tanártól a félév folyamán, a legtöbb, csak hebeg-habog, meg, hogy majd megkérdezi xD A lényeg, hogy lehet, tuti! Szóval, aki Franciaországba készül a közeljövőben, annak ajánlom, hogy magyar-francia szótárt is próbáljon bezsúfolni a bőröndjébe. Igen, én is úgy voltam vele, hogy minek, csak a helyet foglalja, úgyis franciául tanulom meg a dolgokat. Viszont amikor a vizsgán, vizsgadrukk, vagy bármi miatt nem jut eszedbe egy szó, akkor nagyon jól tud jönni.

- Esszék. A legtöbb vizsgán esszéket várnak el tőlünk, amit úgy kell terjedelemben elképzelni, mint az érettségit, 3-5 oldal. 3 ha Erasmusos vagy, 6 ha francia :) Na jó, komolyra fordítva, annyit tudok ehhez hozzátenni, hogy miután tegnap beszéltem egy csoporttársammal és megkérdeztem tőle, hogy sikerült a vizsgája csak annyit válaszolt, hogy hát nem tudom, csak 3 oldalt írtam :( Hát jó, én meg tök boldog voltam, hogy de jóóóóóóóó tudtam 3 oldalt írni :) Mellesleg a kérdés így hangzott (Az 1873-as és az 1929-es gazdasági válságok ismeretében, ismertesse, hogy Ön szerint előre látható volt-e a 2007/2008-as gazdasági válság bekövetkezése? Ugye milyen szép kérdés, így záróvizsgára? :))

- Javítási idő. Otthon ugye elviekben 3 napjuk van kijavítani a vizsgákat. Ezzel szemben itt 1 hónap áll a tanár rendelkezésére. Igen, egy egész teljes hónap. Addig lehet idegeskedni, hogy vajon meg van-e vagy sem...

- Javítási lehetőség. NINCS, vagyis csak májusban. Tehát az őszi szemeszteresek részére csak egyetlen vizsgaalkalom biztosított, az is általuk megmondott időben.

DE, ami a legfontosabb, hogy innentől VÉGE! Örülök, hogy nem kell több évszámot és nagyon okos közgazdászt, a nagyon okos gondolataival együtt megtanulnom. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy már csak 1 hetem van életem legjobb félévéből, amit minél tartalmasabban szeretnék eltölteni, szóval itt egy újabb kihívás ;) Talán St. Tropez? Talán a hegyek? Talán semmi előre tervezett dolog, csak az élj a mának szlogen alapján, majd kitalálunk valamit így a végére. Egy biztos. A gulyáslevest még meg kell főznöm az ittenieknek. Remélem az is ízleni fog nekik, úgy, mint a többi magyar étel :)

Akkor hát csapjunk a lovak közé :)

Megérkeztem! Újfent. Ahogy anyukámnak említettem mielőtt elindultam volna vissza: első körben vicces busszal nekiindulni a nagyvilágnak és 21 órát utazni fél Európán át. Második körben még elvagy, de harmadjára már annyira nem csíped és folyton azon jár az eszed, hogy ott vagyunk már??!!! :D Na, de persze majd ha milliomos leszek és saját magángépem lesz, akkor majd annyiszor röpködök ide meg oda ahányszor csak akarok. Addig meg marad a szuperolcsó buszjegy :P Egyébként amellett, hogy olcsó egyéb jó oldala is van a buszozásnak. Minden egyes út alkalmával új embereket ismerhetsz meg és mindig szembesülsz azzal, hogy mennyi magyar van a világ minden egyes pontján. Emellett a végére már pár szót románul is tudok, hisz mint korábban említettem a sofőrök nem beszélnek magyarul - vagy ha beszélnek is letagadják a többi sofőr hatására. Szóval, ha tudni akarod, hogy mikorra érsz Nizzába, hány percet áll a busz, illetve, hogy mi a túró történik, akkor nem árt ha odafigyelsz és akkor ki tudod logikázni, hogy mi mit jelent. Na, meg rájöttem, hogy egész sokat hasonlít az olaszhoz. Abban meg az utóbbi sok részem van a barátnőimnek köszönhetően. Így visszafelé már sikerélményem is volt, amikor egy benzinkúton teljesen egyedül OLASZUL vettem cappuccinot! Persze, nem kell hozzá nagy szókincs, de akkor is büszke voltam magamra és egyből elmeséltem nekik, hogy ők is legyenek büszkék magukra :) Jah és itt jegyzem meg, hogy én is terjesztem ám a magyar kultúrát. Ugye főztem már nekik tejberizst, meg lecsót is (a következő projekt a gulyás leves) és azt mondták, hogy ízlett is nekik. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy pont tegnap írt az egyik lány, hogy képzeljem el, hogy csinált teljberizst otthon a szüleinek is és nagyon jól sikerült és nagyon imádta mindenki :))) Tény, hogy nekem is ki kell próbálnom otthon a múltkori pesto-s tésztájukat frissen reszelt parmezánnal, mert az valami fenséges volt *-* Persze igazi, olasz parmezánnal, amit hoznak is most nekem :P

Szóval itt vagyok. Mikor elmentem szakadt az eső, fújt a szél, háborgott a tenger. Miért is ne fogadott volna ugyanez az élmény mikor visszajövök? Annyira fújt csak a hegyoldalban a szél, hogy úgy himbálózott a busz, mintha részeg lenne a sofőr és ehhez olyan fekete fellegek és háborgó tenger párosult, hogy csak na. De egyébként komolyan mondom élveztem, biztos velem van a baj. És közben folyton Petőfi Feltámadott a tenger című verse járt a fejemben. Tutira agyamra ment a sok tanulás... :D

Majd eljött a ma reggel. Az első, igazi, hamisítatlan francia vizsga, aminek eleve úgy indultam neki, hogy jó, akkor ezt hagyjuk, majd a többi menni fog. Abszolút az esélytelen nyugalmával indultam neki. Na jó, nyugodt nem voltam, de tudtam, hogy ha nem a gyakorlati órák anyagából lesz valamelyik téma, akkor búcsút mondhatok a 4 kreditnek. Majd vizsga előtt beszéltük a többiekkel, hogy az egyik tavalyi témával teljesen elégedett lennék, még írni is tudnék róla 3-4 oldalt. Áhhh, de az biztos nem lesz, főleg, hogy a félév végi zh-ban is kérdezték. Erre mit ad ég, mi az egyik téma? Persze, hogy a libre échange :) Szóval írtam a tanci bácsinak 3 oldalt, gyöngybetűkkel, tagolva, rendezve és most imádkozom, hogy megkönyörüljön Erasmusos lelkemen és megkapjam a 10-est, vagyis a 2-est. Mert ugye itt a legtöbb tárgynál 1-től 20-ig osztályoznak, ahol is a 10-es felel meg a mi kettesünknek. Persze mikor elmagyaráztam nekik a mi rendszerünket megint én voltam a bizarre, -.-" nem is ők ezzel a 20 számmal, amit ráadásul még négyfelé is osztanak, tehát kaphatsz 10,25-ös jegyet is...

A vizsga úgy nézett ki, hogy 9-re volt kiírva és nagy betűkkel jelezve, hogy fél 9-re legyen szíves mindenki odaérni, hogy le lehessen ültetni az emberkéket. Lányos zavaromban persze már 8-re odaértem, megvettem a kis kávémat és gyorsan átfutottam az anyagot fél 9-ig. 8:45. Sehol senki tanár vagy más adminisztrációs személyzet. Majd 9-kor megjelent egy nőci és elkezdte ABC rendben behívni az embereket. A rendszer úgy működik, hogy mindenkinek van egy száma és oda kell lecsüccsennie, pont mint a stat. 2 vizsgán. Én a 119-es rajtszámú versenyző voltam. Persze itt is megmutatkozott az életstílusuk. Senkit nem zavart, hogy 9-kor el kellett volna kezdeni. Fél 10-kor még halál lazán ténferegtek be az emberek, a tanárok sem izgatták magukat, mindenki rendkívül nyugodt volt, csak nekem akart kiugrani a szívem a helyéről xD

Kíváncsi leszek a holnapi tanár mennyit fog késni. Mikor órákat tartott, akkor lazán ment neki a 60 perc is :D Szóval már csak 5, a visszaszámlálás elkezdődött :) De nem megyek ám haza után, még maradok kicsit narancsot, meg mandarint, meg citromot szüretelni, úgyis most kezdtek el érni, az esőt meg szerencsére elvágták, mintha nem is lett volna. Szóval nagyon jól néznek ki a fák, majd igyekszem róluk képeket csinálni. :) Ma megint rövid ujjúban vártam a buszt :D

Itt az idő!

Sajnos eljött ez a nap is. Holnapután utazom haza és már szinte csak vizsgázni jövök vissza a januári két hétre. Fél éven belül harmadjára csomagolom össze eddigi kis életem és állok újból tovább, mert megint itt az idő, és menni kell. A szokásos közhellyel élve egyik szemem sír, a másik nevet. Bár az igazat megvallva inkább mindkettő sír. Ez egy olyan csodálatos világ volt, amit nem akarok itt hagyni, nagyon nem. Pedig muszáj. Itt az ideje, hogy véglegesen teljesen felnőjek és dolgozó nő legyen belőlem.

Az elmúlt közel 4 hónapban bejártam az összes környező, gyönyörű települést, voltam Párizsban, Marineland-ban és ami a legfontosabb új barátokra, ismerősökre és rengeteg-rengeteg élményre tettem szert, amiket sosem fogok elfelejteni és amik örökre a részemmé váltak. Fejlődött a nyelvtudásom mind angolból, mind franciából és azt hiszem végre nyelvtanilag is tudok helyesen beszélni :) 

Tudom, nem szabad arra gondolni, hogy haza kell menni. Élvezni kell az utolsó napokat és arra gondolni, hogy milyen nagyszerű, hogy ez egyáltalán megtörtént. Csak az a baj, hogy ezt könnyebb mondani, mint véghezvinni, főleg mikor eljön a perc, hogy összepakold a bőröndöd és mindenhol apró pici fecnik, papírkák jönnek veled szembe, amik mind-mind egy-egy élményről árulkodnak. Amikor olaszul tanultál a Párizsból hazatartó TGV-n, amikor ugyanitt egy olasz lányt tanítottál magyarra, amikor a monacoi "tropikáriumban" jártál, amikor Gáborral együtt fedeztük fel Cannes apró kis utcáit, amikor halálra fagyva Disneyland-ben forrócsokiztatok és még ezernyi apróság. Akkor azt hiszem eltörik az a bizonyos mécses és nem tudok csak arra gondolni, hogy milyen jó volt, hogy megtörtént, hanem csak azon jár az eszem, hogy még, még, még ennyi nem elég!

Pedig tudom, hogy ennyi volt és nem lehetséges több. Egyenlőre. Mert sosem lehet tudni, hogy merre sodor az élet szele és még az is lehet, hogy nem otthon fogom megtalálni álmaim munkahelyét bármennyire is jó lenne, hanem valahol máshol. Talán Olaszországban, talán Franciaországban, talán egy távoli, kis bolygón, ahol csak a rózsám és én leszünk :) Mindegy is hol leszek, ennek a 4 hónapnak az emléke örökké velem marad.

A végére pedig egy nagyon fontos megjegyzés. Az Erasmus Program. Gyerekek! Gyertek, csináljátok! Saját tapasztalatból tudom, hogy ki lehet jönni az ösztöndíjból, csak okosan kell gazdálkodni. Látjátok mennyi helyen jártam és még így is sikerült. Szóval kalandra fel! Ez lesz életetek legjobb döntése, ezt garantálom ;)

Marineland, az én Wonderland-em

2013. december 15., vasárnap. Ez a nap örökre beleírja magát az emlékezetembe. Nem csak azért mert, sikerült megpirulnia az arcomnak xD, hanem azért is mert MARINELAND-ben jártam. Hogy kicsoda, micsoda Marineland? Az én kis Wonderlandem. Egyfajta állatkert, de nem a hagyományos értelembe véve. Profiljukban gyilkos bálnák, delfinek, oroszlánfókák és kaliforniai fókák produkciói szerepelnek elsősorban. Emellett persze a "klasszikus" cápa, rája, teknős, "háziállat" kategóriákkal is rendelkeznek, de a legtöbb ember mégiscsak az előbbiek miatt érkezik. Ezen állatokat nem csak különböző gyakorlatokra, illetve viselkedések tanítják, de azt is fontos célnak tekintik, hogy minél jobb körülményeket biztosítsanak nekik a szaporulathoz. A legfrissebb jövevény a 2013. november 20-án 19:38-kor érkezett gyilkos bálna bébi, aki máris 150 kg-os "csöppséggé növekedett. A második legfiatalabb közöttük pedig a 3 éves tesója, aki 750 kg-nál tart.

Ahogy említettem a bálnák mellett delfinekkel is foglalkoznak, akik hihetetlenül játékosak, okosak és intelligensek, akkor is, ha a trénereik nincsenek ott. Igen, trénereik, többes számban, merthogy Marineland-ban minden állatnak külön, saját trénere van, aki csak vele foglalkozik.

Ki találkozott már oroszlánfókával? Oké, gondoltam, hogy nagy, na de ennyire????? A gondozók szerint a nagyobbik közel 2,5 méter magas és 400 kg. Nem rossz....

Gyerekkorom óta imádom a delfineket és a gyilkos bálnákat. Most pedig végre találkozhattam is velük, ami hatalmas, leírhatatlan élmény volt. Még most sem fogtam fel teljesen, hogy megtörtént. Köszönöm anyukámnak, a Perwol Black Magic-nek és persze az Erasmus programnak ;)

Apa, kezdődik!!!!!!

Szerintem mindenki emlékszik még erre az ismert szlogenre. Nekem egyből ez jutott eszembe, amikor végre megnyílt az 1 hónapja épülő karácsonyi vásárunk.

2×2 sorban állítottak fel egyforma fabódékat, a szokásos karácsonyi nyalánkságok és portékák árusítása végett. Emellett egy óriáskereket és egy jégpályát is alkottak, utóbbi számomra kicsit bizarr, hisz itt még mindig 15-20 fok körüli nappali hőmérsékletek vannak, az emberek pedig a szabadban jégkoriznak :D

Mint minden karácsonyi vásár, természetesen ez is tömve van emberekkel hétvégente, kb. 30 perc alatt sikerült 10 bódé mellett elhaladnunk, mert annyira tömve voltak a sorok. Egy valamiben viszont hasonlít a budapestire, baromi drága :D Az óriáskerék például 3 percre 7 EUR, egy adag sült gesztenye 5 EUR, ha pedig valamilyen kézműves terméket szeretnénk venni, akkor 20 EUR alatt szinte semmit nem találunk.
Mindezek ellenére nagyon hangulatos, főleg esténként a karácsonyi zenékkel!
Ez a kis emberke pedig a tengerparton kíván mindenkinek Boldog Mikulást :))))